Napjainkban egy tündérmesében kóborló fiatal élete korántsem olyan rózsás, mint ahogy azt gyermekkori meséi tartalmazzák. A kilátástalanság és a csalódottság völgyeiben céltalanul bolyongó fiatal egyáltalán nem megy ritkaságszámba. A magyar fiatalok döntő többsége nem találja a helyét a világban, a reménytelenség és munkanélküliség pedig mindennapjaik általános részéve vált. Persze a megoldás sincsen már messze, hiszen az Orbán Viktor által ígért egymillió új munkahely, még ha távolinak is tűnik, de Svájcba még mindig elmehetsz diplomásként vécét pucolni.
A magyar kreativitás újra és újra meg tud lepni, hiszen igaza van az átnemzetiesedett Foglalkoztatási Szolgálatnak: ha magyar földön nem tud munkát szerezni a romkocsmákban merengő diplomásoknak, akkor ideje a magyar tehetséget transzportálni szerencsésebb történelmi fejlődésű államokba. Az igaz, hogy a magyar virtust nem lehet csak úgy elpazarolni, hiszen a svájci háztartásokba kisegítőnek több nyelven kiválóan beszélő felsőfokú végzettségűeket keresnek. Lehet-e ennél nagyobb álma egy magyar fiatalnak? A pénz az ugye pénz, van ahol van, és van ahol nincs. Nincs például Magyarországon. Ebben például magyar tekintetben a munkalehetőség és a pénz nagyban hasonlít egymásra. Mindenesetre ennyire ne kanyarodjunk el. Az hogy a Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálat miért toboroz más államba magyar munkaerőt, és teszem hozzá olyanba, amely még csak nem is része az egységes európai munkaerő-piacnak, már csak feszegetni sem érdemes. A Nemzeti Együttműködés Rendszere tartogatott már és tartogat még nekünk ennél nagyobb meglepiket is. Onnan indultunk el, hogy fiatalnak lenni nem könnyű manapság, itthon és szinte egész Európában sem. Persze lehetne mondani, hogy mit sír ezeknek a szájuk, mert bezzeg az én időmben sem volt ez másképp… lehet, hogy lenne az efféle felkiáltásokban valami igazság is, de mégsem fedné le a teljes valót. Az egész európai társadalomban megbomlott valami, amely itthon különösen érzékelhető: egyfajta világszakadtság megfigyelhető, melynek alapvető tézise, hogy a fiatal körülbelül le van szarva. Minden magyar kampányban azt halljuk, hogy hárommilla nyugdíjas országa vagyunk, de valahogy azt eltetszenek felejteni, hogy lakik ebben az országban nagyjából kétmillió fiatal is. Na kérem szépen az ő jelentős részüknek nincs munkája: minden negyedik magyar fiatal munkanélküli (a hivatalos adatok szerint a fiatalok körében (18-29 évesek) 24-25 százalékos a munkanélküliség). Ez a szint még persze elmarad a grandiózus spanyol adatoktól, ahol minden második fiatal munka nélkül kóborol, és már a spanyol politikai vezetők is más országokba küldik őket dolgozni. De mi ezzel a probléma? Mehetnek fesztiválozni, kicsit lazulgatnak, rákészülnek az élet nagy kihívásaira, nem igaz? Hát persze, hogy nem. A fiatalok ilyen szintű munkanélkülisége nagyon komoly veszélyeket tartogat, és igen komoly következményekkel is fog járni. A közeljövőben egyre inkább teret fog hódítani köreikben a radikalizáció, mely aggresszióval fog társulni (gondoljuk az arab tavaszra) és a fennálló társadalmi és politikai rendet fogja támadni. A mérsékeltebb következmények közé fog tartozni a kivándorlás, mely eredményeképpen nem a magyar, hanem más ország GDP-t fogja növelni a magyar munkaerő. Az itthon maradt fiataloknál pedig a nehéz körülmények miatt kitolódik, vagy teljesen elmarad a családalapítás, mely tovább fogja súlyosbítani az elöregedő társadalmunk problémáit…
A világszakadtság tehát él és virul, már csak az a kérdés meddig fog tartani, és hogyan ér véget. Felhívnám a tisztelt döntéshozók figyelmét, hogy ez nem vicc, és nem olyan probléma, amelyet később ráérünk megoldani, mert ezzel most nem lehet választást nyerni. El kellene talán azon gondolkodni, hogy a jövő Magyarországát vajon ki fogja felépíteni. A hárommillió nyugdíjas vagy a még itthon maradt fiatalok? Mielőtt illúzióik lehetnének, elárulom, hogy a valódi döntés, már nem az Önök kezében van.
(Halkan jegyzem meg, hogy ha a tisztel miniszterelnök úr nem megélhetési politikusként "tengődne" több mint húsz éve, akkor lehet ő is "a saját képességeit elismerve", a romkocsmákban találta volna magát)